„Akik már régóta szeretnének gyermeket és nem sikerül, azoknak különösen fájó pont a karácsony. Legalábbis nekem az volt, 11 évig, amíg emberfeletti erővel küzdöttünk azért, hogy gyermekünk legyen. A párommal 11 karácsonyt ünnepeltünk úgy meg, hogy minden évben azt kívántuk, hogy bárcsak jövőre már nekünk is lenne egy kisbabánk a fa alatt. A szívem szakadt meg amikor, ajándékok után kutatva mindig más gyermekének vettem meg a karácsonyi ajándékokat. Történetem azért most mesélem el, hogy erőt adjak azoknak a pároknak, akik már régóta küzdenek azért, hogy gyermekük legyen.” – kezdi a történetét Gabi, aki korántsem túloz, amikor azt mondja emberfeletti erőre volt szüksége, ahhoz, hogy édesanya legyen.
Gabi miután férjhez ment élete nagy szerelméhez és Makón elkezdték közös életüket, még nem gondolt családalapításra, csak élvezték a friss házasok életét. Aztán a rokonságában sorban elkezdtek megszületni a kisbabák egyre erősebben kezdte érezni azt a bizonyos anyai ösztönt. Megbeszélték férjével, hogy készen állnak a gyermekvállalásra és abbahagyta a fogamzásgátló tabletta szedését. Amikor már majdnem egy év telt el sikertelenül, Gabi és férje is átestek az ilyenkor szokásos vizsgálatokon (vérvétel, hormonvizsgálat, petevezeték átjárhatóság), de nem találtak semmilyen a gyermekáldást akadályozó rendellenességet, ezért próbálkoztak tovább. Mivel a terhesség továbbra is váratott magára Gabi korábbi orvosa javaslatára 2004-ben elvégezték az első inszeminációt, eredménytelenül. A rákövetkezendő hónapban azonban Gabi természetes úton teherbe esett. Természetes, hogy határtalan volt az öröme, de sajnos ez a kezdete volt egy olyan testi-lelki megpróbáltatások sorozatának, amit végig kellett küzdenie ahhoz, hogy gyermeke születhessen.
Gabi tehát természetes úton megfogant, ám az ultrahangvizsgálat megállapította, hogy rossz helyre ágyazódott be a magzat, olyannyira, hogy azonnali operációval a jobboldali petevezetőjével együtt kellett eltávolítani. Az első sokkután orvosa nyugtatta Gabit, hiszen egy petevezetővel is lehetséges a gyermekáldás. Férjével együtt úgy határoztak, hogy nem erőltetik a dolgot és egy kis időt szántak arra, hogy feldolgozzák a történteket. Egy év múlva Gabi ismét természetes úton fogant meg. A sors kegyetlenül ismételte önmagát, az ultrahang amelyen a szülők már szívhangot is hallottak azt mutatta, hogy ez a magzat is méhen kívül ágyazódott be. Gabit ismét azonnal operálni kellett, ennek során pedig a baloldali petevezetőjét is elveszítette. Amikor kiengedték a kórházból teljesen összeomlott, sok időbe telt míg elfogadta a helyzetet, hogy természetes úton nem foganhat gyermeke. Férjével közösen mégis új erőt merítettek és 2006-ban belekezdtek a lombikprogramba.
Az IVF során minden rendben ment, Gabi az embriótranszfert követő második héten magabiztosan csinálta meg a terhességi tesztet, ami - bármennyire is szerette volna, hogy mást lásson - negatív eredményt mutatott. Az újabb csalódást gyors talpraállás követte, Gabi átesett a második lombikkezelésen is. A transzfer utáni második hét hajnalán Gabi már nem tudott aludni az izgatottságtól, elvégezte a terhességi tesztet ami pozitív eredményt mutatott. A pár mérhetetlenül boldog volt, szinte el sem hitték, hogy végre gyermekük születhet. Boldogságuk sajnos megint nem tarthatott sokáig, Gabi egyik este annyira rosszul lett, hogy kórházba kellett vinni. A hasa görcsölt, az ultrahangvizsgálaton még nem látszott a magzat, de több cisztát találtak a méhében ami a görcsöket okozhatta, ezért bent tartották megfigyelésre. Közben a HCG szintje folyamatosan emelkedett, ami még jójelnek bizonyult. Néhány nap elteltével Gabi jobban lett és a petezsák is látszott már az ultrahangon. Aznap amikor várandóssága biztos tudatában készülődött hazamenni a kórházból, életveszélyes helyzet lépett fel Gabinál.
„Még megebédeltem és vártam, hogy a férjem végremár haza vigyen. Amire emlékszem, az az éles, késszúrás szerű fájdalom a hasamban, amitől összeestem. Kaptam injekciót, lefektettek, de egyre rosszabbul voltam, a fájdalom délutánra már elviselhetetlen volt. Az ultrahangos vizsgálóban már alig voltam észnél, szerintem pár percre el is ájulhattam, mert mire magamhoz tértem, már csak azt érzékeltem, hogy betegágyastól rohannak végig velem a folyosón. Láttam a férjem, anyukám, anyósom aggódó arcát. Tudtam, hogy nagy a baj, de akkor már annyira fájt, hogy csak ordítottam, hogy csináljanak már végre valamit, nem bírom tovább. Még emlékszem, amikor a műtőben leszíjaztak, utána teljes sötétség…. Késő éjjel ébredtem, többórás mütétem volt. Bal oldali méhen kívüli terhességem volt megint, az előzőleg eltávolított petevezetőm csonkjában, aortarepedéssel, artériás vérzéssel. Függőlegesen teljesen felvágtak, vért kaptam, iszonyatos fájdalmaim voltak. A fizikai fájdalmamnál még elviselhetetlenebb volt a tudat, hogy újabb babámat vesztettem el. Azt mondták, így is szerencsés vagyok, hogy egyáltalán élek, mert ha nem vagyok kórházban, a férjem nem biztos, hogy beért volna velem, elvéreztem volna. Az ottani kórház orvosainak köszönhetem, hogy élek és, hogy addig toldozták, foltozták a méhem, hogy nem kellett kivenni. Nem felejtem el Őket, amíg csak élek.” – Emlékszik vissza Gabi a harmadik terhességére, ami majdhogynem az életébe került.
Hónapokig tartott a testi lábadozása, a lelki pedig még tovább. Ilyen trauma átélése után szinte természetes külső segítséget igénybe venni, Gabinak is minden kapaszkodóra szüksége volt. Járt pszichológushozés alternatív módszereket is kipróbált. Mégis úgy érzi, hogy azt, hogy ezt a megrázkódtatást is kibírta és felállt belőle az a férje, a családja és barátai lelki támogatásának köszönhető. Hosszú időbe telt, de visszanyerte régi erejét és életkedvét is.
„Mivel kos vagyok,és az általam kitűzött álmaim, vágyaim, tűzön, vízen keresztül viszem, természetesen újra meg akartam próbálni a lombikkezelést.”
Már a béranyaság és az örökbefogadás is felmerült lehetőségként, ám míg az egyik nem engedélyezett hazánkban addig a másik hosszú folyamat, ha 3 évesnél fiatalabb gyermeket szeretne valaki magához venni. Végül párja támogatásával és korábbi kezelőorvosa javaslatára egy budapesti meddőségi klinikáira jelentkeztek be az utolós államilag finanszírozott IVF programra, vállalva ezzel az állandó utazás terhét. A számtalan vizsgálat elvégzése után Gabi és férje megtorpantak, és végül mégis a közeli szegedi ellátást választották, ahol 2008-ban a negyedik, majd 2009-ben az ötödik lombikprogramjuk sem sikerült.
A lelki mellett már anyagi terhet is jelentett az újrakezdés gondolata, Gabi egyre bizonytalanabb volt, senki nem tudott neki válaszokat adni azokra a kérdéseire, hogy miért nem sikerülnek az IVF programok, miért nem tudtak a magzatok méhen belül beágyazódni.. Tudta, hogy kell legyen ennek valami konkrét oka, ezért elkezdett válaszokat keresni kérdéseire. Egyik unokanővére javaslatára felkeresett Budapesten egy immunológust, aki Gabit teljes hormonális kivizsgálásra küldte. Végre jó úton volt afelé, hogy megkapja a válaszokat a kérdéseire.
“Több hónap volt mire minden a doktor úr által kijelölt vizsgálatot elvégeztettük. Elég sok problémára fény derült: PCO (policisztás ovárium szindróma) gyanú, pajzsmirigy krónikus gyulladása, immunológiai kivizsgálás során kimutatott nagy szintű eltérések is beigazolódtak. Ezek közül akár egy is elég ahhoz, hogy a lombikkezelés sikertelen legyen. A PCO gyanú, pajzsmirigy gyulladás gyógyszerrel orvosolható, de az immunológiai probléma az már egy összetettebb, bonyolultabb terület, valószínűsítették, hogy ezért lökődtek ki az embriók a lombikprogramok során. Erre is lett volna egy speciális terápia, de az OEP sajnos elutasította a kérelmem.”
Számos probléma állt Gabi és a várva várt gyermekáldás közé, de úgy érezte, ha már az ok megvan, akkor megoldásnak is kell lennie.
„A pajzsmirigy problémám miatt egy makói orvos barátunk tanácsára kerestem fel Dr.Csajbók Éva endokrinológus szakorvost. Első találkozásunkkor nagyon szimpatikus volt, azonnal megtaláltuk a közös hangot, elmeséltem neki az elmúlt éveket, a sikertelen lombikprogramokat és az immunológiai eredetű problémát. A doktornő ismerte az immunológus munkásságát, tudta mi az a kezelés amire várunk, nem kellett semmit magyarázni.”
Dr. Csajbók Éva belgyógyász-endokrinológusként a Versys Clinincs Humán Reprodukció Intézetben is praktizált, az ő ajánlására kerültem kapcsolatba a klinikával.
“2011. áprilisában került sor az első konzultációra.Emlékszem, amikor beléptünk az intézetbe,úgy éreztem magam mint Aliz csodaországban.Gyönyörű környezet,halk,nyugtató zene szólt,mindenki kedves volt,mosolygott,nem rohant,nem volt ideges,nem kapkodott.Úgy éreztem magam mint aki nem is ezen a bolygón van. Első találkozásunk Dr.Vereczkey Attilával mély benyomást tett rám.Azonnal a szívembe zártam.Megnyugtató hangja,kisugárzása,orvosi hozzáállása,tudása levett a lábamról.Tudtam,hogy a legjobb helyen vagyunk”
2011-ben a pár újult erővel vágott bele a hatodik lombikkezelésbe, vállalva az állandó utazást Makó és Budapest között. Mivel az immunterápiára még mindig nem volt engedélye Gabinak, ezért az immunrendszerét szteroid szedésével próbálták befolyásolni, de minden próbálkozás ellenére a hatodik lombikkezelés sem sikerült. Sokadik alkalommal tört össze Gabi minden reménysége, újabb lelki mélypontra került és hosszú ideig egyáltalán nem merült fel azújabb IVF gondolata.
2012. júniusában Gabiék végre jó hírt kaptak: megkapták az immunterápiához szükséges OEP engedélyét! Egyértelmű volt az immunterápiával együtt újra meg kell próbálkozniuk a lombikkal Dr. Vereczkey Attila meddőségi és endoszkópos specialista vezetésével.
A hetedik lombikkezelés idején két helyre jártak Gabiék, egy budapesti kórházba immunterápiára a már említett szakember segítségével, és a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetbe, ahol a lombik programot végezték. Nem volt egyszerű feladat, Vereczkey doktornak és az immunológus szakembernek össze kellett hangolnia a folyamatot, de az együttműködésnek köszönhetően minden gördülékenyen működött. A Versysben az embrió beültetése előtt egy nappal Gabi megkapta az első immunológiai kezelést, majd a 24órás megfigyelést követően másnap reggel a kórházból ment a Versys Klinikára ahol 2012. őszén megtörtént a hetedik embrió beültetés. A visszaültetésre kiválasztott embriót egy speciális preimplantációs genetikai diagnosztikai módszerrel is megvizsgálták, hogy tényleg minden tőlük telhetőt elkövessenek a siker érdekében, és csökkentsék a vetélés kockázatának esélyét.
„A módszert Vereczkey doktor és munkacsoportja vezette be Magyarországon, és azóta is ők alkalmazzák hazánkban egyedül ezt az eljárást, ráadásul nagy sikerrel. Ez is megerősített abban, hogy jó helyen járok a problémámmal.”
Az eddigi lombikokról Gabiék szinte minden ismerőse és családtagja tudott, ennek az eredményét azonban úgy döntöttek, hogy inkább nagy titokban várják. Két hét múlva a teszt pozitív lett! Gabiék nagyon boldogak voltak, de az előzmények miatt szorongva várták az ultrahangot.
“Október 24-én, szerdán a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetben került sor az első ultrahang vizsgálatra. Petezsák, szikhólyag rendben és végre méhen belül!!!!! A második ultrahangon szintén minden rendben volt a babával és ott akkor először hallottuk meg a pici szívverését. Szavakkal nem tudom kifejezni, hogy milyen boldogságot éreztem akkor!!!!Ömlött a könnyem a meghatottságtól.”– emlékszik vissza Gabi.
Ilyen testi előzményeket követően a várandósság időszaka sem volt komplikációktól mentes. Sok gyógyszer támogatta a várandósság megtartását, Gabi hat hónapon keresztül kórházban feküdt, emellett terhességi diabétesz miatt a szigorúdiétára is oda kellett figyelnie, de minden szükséges emberi és szakmai segítséget megkapott ahhoz, hogy őés a gyermek megkapják a lehető legjobb esélyt.
“Végül 2013.05.30-án 17óra 56 perckor 2960 grammal és 49 cm-el megszületett a kisfiunk GERGŐ,makk egészségesen!!!!!!Amikor először megláttam,egyből azt gondoltam,úristen milyen gyönyörű szép!!!!Azonnal és örökre belé szerettem! Fáradság,kimerültség,fájdalom,boldogság,hála,öröm,rengeteg érzés kavargott bennem. Felfoghatatlan és leírhatatlan érzés, volt hogy annyi év gyötrelme után végre anya lettem!!!! Egy hétig voltunk kórházban. Amikor hazajöttünk,nagyon furcsa volt újra itthon,hisz több hónapot töltöttem távol,ráadásul nem egyedül jöttem haza,hanem egy kisbabával.”
Gabi aki 10 évet emberfeletti lelki erővel küzdött kisfiáért a 11. karácsonyt végre féléves kisfiával együtt várhatta. Gergő már másfél éves örökmozgó kisfiú, aki rengeteg örömöt szerez szüleinek!
Gabiék azt üzenik a hasonló sorsú pároknak, hogy soha ne adják fel a reményt! Higgyenek abban, hogy sikerülni fog és a legfontosabb, hogy ne veszítsék el egymás szerelmét, mert az átsegít mindenen!
