A meddőségről beszélnünk kell, még akkor is, ha fájó téma. A meddőséget és a fogantatás körüli problémákat hajlamosak vagyunk tabuként kezelni, pedig egyre több ember küzd vele, világszinten éppúgy, mint hazánkban. Egy kutatás kimutatta, hogy a 35 és 45 év közötti hölgyek 60 százaléka érzi megbélyegzettnek magát azért, mert nem lehet gyereke. Meggyőződésünk, hogy a témához csak őszinte nyíltsággal lehet és érdemes viszonyulni. 
Mi is az a meddőség?
Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint meddőségről beszélünk, ha 12 hónapon belül fogamzásgátlástól mentes, rendszeres házasélet ellenére nem következik be a kívánt terhesség. A meddőségnek alapvetően két típusát különböztetjük meg. Van az úgynevezett primer, vagy elsődleges meddőség, amikor korábban nem történt teherbeesés, illetve a szekunder, vagyis másodlagos meddőség, amikor már volt korábban terhesség, annak kimenetelétől függetlenül. Kutatások egyébként bebizonyították, hogy a másodlagos meddőség gyakoribb az elsődlegesnél. Általánosságban elmondható, hogy a házaspárok 10-15 százaléka akarata ellenére gyermektelen. Az orvosi vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy az esetek mintegy 40 százalékában a pár női, 40 százalékában férfi tagjának, 20 százalékában pedig mindkét félnek szerepe van a meddőség kialakulásában.
A meddőség tendencia?
Kedvezőtlen tendencia figyelhető meg a meddőség területén világszerte éppúgy, mint Magyarországon. Nagyon pontosan mutatja a helyzet súlyosságát, hogy a világszinten komoly problémát jelentő népesség-növekedés ellenére a meddő párok száma folyamatosan nő. Az erre vonatkozó adatok szerint, míg 1990-ben a meddőségben szenvedő párok száma körülbelül 42 millió volt világszinten, addig 2010-ben ez a szám már meghaladta a 48 milliót.
Ami világszinten népesség-növekedés az Magyarországon népesedési válságot jelent. Szembe kell néznünk a csökkenő és idősödő népesség egyre nagyobb problémájával, amelynek hosszú távon súlyos gazdasági következményei is vannak. Az utóbbi évtizedekben életmódunk gyökeres megváltozásával változott többek között a gyermekvállalási kedvünk is. Sokkal később vállalunk és kevesebb gyermeket. Ennél a pontnál nem mehetünk el szó nélkül a kor és a termékenység közötti kapcsolat mellett. A kor előrehaladtával ugyanis csökken a női szervezet esélye a megtermékenyülésre. A hölgyek a 20-as éveikben a legtermékenyebbek, majd a 30-as éveikben a teherbe esés esélye csökkenni kezd, különösen 35 éves életkor után. Egy 30 éves nőnek minden hónapban 20 százalék az esélye arra, hogy teherbe essen. 40 éves korra ez 5 százalék alá csökken.
Azonban a férfiaknak is fokozottan ügyelniük kell az egészségükre. Új kutatási eredmények azt mutatják, hogy az évek múlásával – különösen 40 év felett – a spermiumok minősége romlik, és megnő annak az esélye, hogy a gyermekük autizmussal (x6), skizofréniával (x3), mell vagy prosztata daganatos megbetegedésekben szenvedjen. Bár a termékenységük látványosan nem csökken, a DNS-ük integritása igen. Ennek következményeként pedig megemelkedhet a vetélések száma, illetve a leszármazottaknak is egészségügyi problémái lehetnek. Összességében elmondhatjuk, hogy a férfiakra is igaz az, hogy érdemesebb idejében gyermeket vállalniuk.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján elmondható, hogy hazánkban mintegy 150 ezer párt érint a meddőség problémája, tehát ma már minden ötödik-hatodik gyermektelen házastársi, vagy élettársi kapcsolatban megfigyelhető a jelenség. Noha a születések száma az elmúlt években kissé emelkedett, Magyarország népessége továbbra is évente 30-40 ezer fővel csökken. Így például 2016-ban 93 ezer élveszületésre közel 127 ezer halálozás jutott.
Jól látszik a számokból, hogy a meddőség kérdése megoldásért kiált. A lombikbébi kezelések hatékonyságát növelő korszerű technológiák, illetve megközelítés az orvosi eljárások eredményességének drasztikus javulásában mutatkozik meg. A tapasztalatok szerint az újabb technológiák alkalmazásával a sikeres beavatkozások aránya akár kétszeresére is növelhető a korábbi eljárásokhoz képest.
2017. Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet
Forrás:
http://journals.plos.org/plosmedicine/article?id=10.1371/journal.pmed.1001356
