Egy év telt el azóta, hogy beszámoltunk a Sági ikrek születéséről. Szabolcs és Szilárd a napokban ünnepelték első születésnapjukat. Interjúnkban az ikrek édesanyjával, Soós Szilviával beszélgettünk az elmúlt évről és a babák megérkezése előtti időszakról. 

Meséljen kicsit az eltelt egy évről! Hogyan sikerült megbirkózni a kezdeti nehézségekkel?

Nagy boldogság volt a kicsik érkezése. A kezdeti eufórikus napok után megkezdődött az összeszokás. Az első 3 hónapra szinte nem is emlékszem a fáradtságtól. A kicsik 3 óránként keltek. Tisztába rakás, etetés, altatás és mire végeztünk, kezdődött minden elölről. 4-5 hónapos koruk környékén kicsit könnyebbek lettek már a mindennapok. Aztán a nyár legmelegebb időszakában Szabolcs elkezdett fogzani és az éppen kialakult rend megint felborult.

Szerencsére most már egyre jobban élvezik egymás társaságát, lefoglalja őket a játék és a lakás felfedezése. Előszeretettel tépik ki egymás szájából a cumit és tömik be az éppen megunt játékot helyette. Mostanában a konyhaszekrény kipakolása a kedvenc időtöltésük.

Nagyon érdekes és megható látni, hogy Szabolcs és Szilárd hogy érzik egymást. Egyszerre kelnek fel, megérzik, hogy mit akar a másik. A napjainkat nagyrészt ők szabják meg.

Mostanában elkezdett az étkezésük is megváltozni, néha nagyon nehéz kitalálni mit is szeretnének. Az egyik reggel is például banános zabpelyhet készítettem nekik. Ettek belőle, de amikor meglátták, hogy mi főtt virslit és tojást reggelizünk, akkor ők is kértek belőle és ezt jobban élvezték, mint a zabpelyhes finomságot.

Milyen egy tipikus napjuk?

Szabolcs és Szilárd korán kelő babák. Reggel 6 óra körül ébrednek. A délelőtt a főzés jegyében telik, igyekszem mindig friss ebédet készíteni nekik. A kicsik most kezdenek áttérni a napközbeni két alvásról az egy, délutánira. Ez az egy alvás azonban nem mindig elegendő még, kell egy kicsi idő, amíg beáll ez az új napirend.

Délutánonként igyekszem, amilyen gyakran csak lehet, levegőre vinni őket. Egy séta vagy a szükséges bevásárlás is a programunk része.

Az esti fürdés mára a nap fénypontja lett. A gyerekek közösen fürdenek már a nagy kádban és nagyon élvezik a közös játékot, bohóckodást, amiből igyekszünk mi sem kimaradni. 

Visszatekintve - most két gyönyörű baba anyukájaként már –, mi az, ami a legnehezebb volt az IVF program során? Mit tanácsolna, mire kell nagyon figyelni azoknak, akik most vágnak bele?

Mindenképpen bízzanak magukban, a klinikában és az orvosukban. Én az első pillanattól kezdve nagy bizalommal fordultam minden kérdésemmel Dr. Vereczkey Attilához, aki a babák születésekor is velünk volt. A legnehezebb számomra önmagam injekciózása volt. Persze nagyon bizakodtam, hogy minden rendben lesz, de azért izgultam is, hogy termelődjön elegendő petesejt. A másik nagyon nehéz időszak a beültetés utáni 2 hét volt, amíg vártam arra, hogy megtudjam, sikeres volt-e program, megtapadtak-e az embriók. Nekem nagyon sokat segített Dr. Süli Ágota pszichiáter, akivel nem csak a babákról beszélgettem – ezek a találkozások erőt adtak és átsegítettek nehéz pillanatokon. A beültetés utáni 2 hetes időszakban, pedig Higi Vera pszichológus relaxációs hanganyaga adott erőt arra, hogy átlendüljek a nehezebb pillanatokon, amikor elbizonytalanodtam.

Minden hozzám hasonló helyzetben levő hölgynek azt tudom javasolni, hogy a beültetés utáni 2 hetet vegyék nagyon szigorúan. Amennyire lehet, kíméljék magukat, pihenjenek sokat. Meggyőződésem, hogy lélekben is rá kell hangolódni erre a folyamatra a siker érdekében. Az internetet felejtsék el. Ha kérdésük van vagy bizonytalanok, akkor forduljanak az orvosukhoz vagy az ápolókhoz, akiktől megfelelő válaszokat tudnak kapni.

Sosem fogom elfelejteni azt, amikor a beültetés során láttam a monitoron a két fényes pontot (az embriókat), ahogy haladnak felfelé… Erre a pillanatra sokszor gondoltam vissza és ez mindig erőt adott nekem.

Volt olyan pillanat az IVF során, amikor elbizonytalanodott?

Igen, sokszor elbizonytalanodtam. Féltem nagyon a beültetés utáni vérvételtől is például. Azt hiszem a bizonytalanság teljesen természetes része ennek a folyamatnak. Ahogy mondtam, a pszichiáter nagyon sokat tud segíteni.

Mit tudna tanácsolni az Önökhöz hasonló helyzetben levő pároknak?

Bízzanak magukban és egymásban! Az uraknak üzenem, hogy ők is hangolódjanak rá a folyamatra, vegyék ki a részüket minden apró pillanatból.

Lesz testvére a kicsiknek?

Apuka szeretne még egy babát és én sem zárkózom el a dologtól. Most még korainak érzem, hiszen Szabolcs és Szilárd még éppen csak most töltötték be az első évüket. Persze tudom, hogy a korom miatt nem várhatok sokáig. Ha a körülményeink engedik és minden összejön, akkor lehet később szó egy kistesóról.

Hogyan zajlott az első születésnap?

Köszönöm, nagyon jól! Sütöttem nekik egy tortát, amibe nyugodtan turkálhattak – éltek is a lehetőséggel. A nagyitól is kaptak a gyerekek egy csoki tortát és a keresztszülők is hoztak még egy tortát nekik. Így, 4 tortával ünnepeltük az első szülinapot. Persze most még mi ettük meg Szilárddal a torták többségét.

Szilárd és Szabolcs megérkezéséről a Versys blogon olvashattak: http://versys.blog.hu/2015/01/16/megszulettek_a_sagi_ikrek