Anita és Imre a harmincas éveik közepén találkoztak. Mindketten egyedüli gyerekként nőttek fel és mindig is egy nagycsaládról álmodtak. Anita óvónőként, Imre pedig informatikusként dolgozott, és szabadidejében gyerekeket tanított programozásra. Mindketten rajongtak a gyerekeikért – ahogy ők hívják Anita ovisait és Imre tanítványait –, így nem volt meglepő, hogy találkozásuk után nem sokkal elkezdtek már arról beszélni, hogy sok saját gyereket is szeretnének maguk köré.
Anita és Imre már 18 hónapja próbálkoztak, de a baba sajnos nem akart megérkezni. Anita közben folyamatosan konzultált a nőgyógyászával, mivel egyre komolyabb menstruációs fájdalmai voltak. Az orvosa el is végzett pár vizsgálatot, de semmit nem talált, ami megmagyarázná a fájdalmas menstruációt és azt, hogy miért késik a baba. Biztatta őket, hogy minden rendben lesz, hiszen fiatalok és egészségesek. Imre hajlott arra, hogy legyenek türelemmel, de Anita nem akarta elfogadni ezt.
„Van egy barátnőm, akinek lombikprogram segítségével lett kisbabája, és tőle többször hallottam arról, hogy nem szabad túl sokat várni, ha nem jön a baba, mert az idő ellenünk dolgozik. Sajnos a barátnőm orvosa már nem praktizált, így egy másik szakembert kellett keresnem. Felhívtam azt a meddőségi központot, ahol a barátnőmnek is segítettek és szerencsére viszonylag hamar kaptam időpontot. Az orvos mindkettőnket alaposan kivizsgált és kiderült, hogy endometriózisom van. Mivel a nővéremnél is diagnosztizálták már pár éve ezt a betegséget, nem volt ismeretlen a számomra, de meglepődtem nagyon, hogyan nem mutatta ki a korábbi nőgyógyászati vizsgálat ezt – meséli Anita.”
Imre, aki idáig a már 2 hónapos Lucát altatta, most szólal meg először a beszélgetés alatt. „Furcsa helyzet volt, mert engem sokkal jobban lesújtott ez a hír, mint Anitát. Olyan magabiztos voltam odáig, és azt gondoltam, hogy Anita feleslegesen aggódik, hiszen mindketten fiatalok és egészségesek vagyunk, nálunk nem lehet semmi gond. Nem így volt. Féltettem a feleségemet és a kapcsolatunkat is, és persze felmerült bennem az is, hogyan küzdünk meg azzal, ha nem lehet gyermekünk. Erősnek akartam mutatni magam, hogy Anita tudjon támaszkodni rám, de ez nagyon nehéz volt – emlékezik vissza Imre.”
„A diagnózis alapján az orvos elmondta, hogy az endometriózisom miatt nagyon nehéz lesz a gyermekvállalás, és gyógyszeres kezelést javasolt első lépésként. Sajnos nálam ez a módszer nem hozott eredményt, a panaszaim nem szűntek meg. Az orvosom elmondta, hogy lehetőség van még laparoszkópos műtétre is, de az ő intézetük ezt nem végzi, így sajnos nem tud segíteni. Említette, hogy várnak vissza, ha sikerült a műtét, és akkor megnézzük, hogyan tudunk haladni. Megdöbbentem ezen a hozzáálláson és akkor nagyon reményvesztettnek éreztem magam. Próbáltam ismerősök útján olyan szakembert keresni, aki segíteni tud. Így jutottam el Dr. Vereczkey Attilához és a Versys Clinics-hez. Sokat vacilláltunk Imrével, hogy mi legyen, mert a Versys Clinics-nél nincs állami finanszírozás, minden beavatkozást nekünk kell fizetni. Imre utánanézett az összes lehetőségnek és végül úgy döntöttünk, hogy Dr. Vereczkey Attilát kérjük fel a műtét elvégzésére. Természetesen az is befolyásolta a döntésünket, hogy a doktor úr meddőségi specialista is, így tudtuk, hogy szükség esetén a babaprojekt folytatásakor is számíthatunk rá. A műtét reggelén nagyon idegesen érkeztem a klinikára, de a doktor úr és a csapat hozzáállása sokat segített. Pontos tájékoztatást kaptam minden egyes lépésről, és szerencsére hamar bevittek a műtőbe, így nem volt sok idő az aggodalomra – idézi fel Anita.
Sajnos a műtét során kiderült, hogy az endometriózis mellett időközben mindkét petevezetékem is elzáródott és csak mesterséges megtermékenyítés segítségével lehet gyermekünk. Mivel ezzel a lehetőséggel már korábban is számoltunk, kicsit fel voltam készülve a hírre, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy ezt könnyű volt elfogadnom. Dr. Vereczkey már a műtét előtt elmondta, hogy az endometriózis egy nagyon alattomos betegség, és ha szeretnénk gyermeket, akkor a műtét utáni gyógyulást követően, érdemes minél előbb teherbe esnem, hiszen a terhesség és a szoptatás időszaka természetes módon ugyanolyan jó előnyökkel bír az endometriózisra, mint a többi gyógyszeres kezelés.”
„Mivel Imrénél szerencsére minden rendben volt, és rövid lábadozást követően Anita állapota is javulni kezdett, a pár megbeszélte, hogy nem mennek vissza az intézetbe, ahol a meddőségi kezeléseket kezdték, hanem Dr. Vereczkey Attilánál maradnak. „Sokat gondolkodtunk ezen, mert nekünk sem volt egyszerű előteremteni a kezelések költségeit, de azt is tudtuk, hogy nem szabad tovább várnunk, és a lehető legnagyobb esélyt akartuk biztosítani magunknak. Alaposan utánanéztünk az összes hazai IVF központnak és messze a Versys Clinics eredményei voltak a legjobbak. Ez, és az endometriózis műtét során szerezett személyes tapasztalat egyértelművé tette a döntésünket.
Az IVF kezelést így a Versys Clinics-nél kezdtük el. Eleinte csak a legszűkebb családot és a főnökeinket avattuk be a dologba. Nagyon szerencsések vagyunk, mert mindkettőnk munkahelyén támogattak bennünket és biztosították azt, hogy a vizsgálatok idején el tudjunk szabadulni a munkából. 2015 végén kezdtük el az első ciklust, mert a karácsonyi szünetre mindketten hosszabb szabadságra tudtunk menni. Nagyon bizakodóak voltunk. Legnagyobb megdöbbenésemre az injekciók beadásával nem tudtam magam megküzdeni. Imre nagyon sokat segített nekem ebben. Ő, akik korábban egy vérvételtől is rosszul lett, most könnyedén beadta nekem az injekciókat. A petesejtek leszívására decemberben került sor. Borzasztóan ideges voltam, féltem attól, hogy nem lesz használható petesejtem, vagy valami közbejön, és nem jutunk el a beültetésig. Minden rossz, ami megtörténhet, és amiről olvastam, az eszembe jutott. Szerencsére volt 4 tüsző, és mindegyikben volt petesejt is, amiből 3 érett volt és sikeresen meg is termékenyült, és el is jutott az ötödik napig.
Dr. Vereczkey tanácsára csak egy embriót ültettek vissza a méhembe, a másik kettőt lefagyasztották. A beültetésre a karácsonyi szünet előtt került sor, és utána mindketten szabadságra mentünk. Az ünnepek és a családi, baráti találkozók sokat segítettek abban, hogy gyorsabban teljen ez a két hét. Imrével persze végig izgultuk ezt az időszakot, de a családunk támogatása és tapintatossága nagyon sokat segített. Nem tettek fel tolakodó kérdéseket, megvárták, hogy mi magunk avassuk be őket a részletekbe. Jó volt, hogy nem ez volt a karácsony központi témája. December 28-án kellett visszamennünk a klinikára, a vérvételre. Előző éjszaka szinte semmit nem aludtam. Minden lehetséges kimenetet végigjátszottam a fejemben. Imre is eljött velem reggel a klinikára. A vérvétel után nem mentünk haza, hanem a városban sétáltunk, amíg vártuk az eredményt.
Meg sem néztem ki keres, csak felkaptam a telefonom. Amikor kiderült, hogy a klinikáról hívnak, szinte megállt az idő. Szerencsére a főorvos úr hamar megnyugtatott és elmondta, hogy nagyon magas a HCG szintem, ami azt jelenti, hogy kisbabát várunk. Először el sem akartuk hinni, hogy elsőre sikerült. Mindenkinek el akartuk mondani a jó hírt, de végül úgy döntöttünk, hogy csak azokat avatjuk be, akik tudnak arról, hogy lombikprogrammal próbálkoztunk – meséli Anita.”
„Anita várandóssága szerencsére rendben zajlott. A 12. hét után már megnyugodtunk, és beavattuk a barátokat és a munkatársainkat is. A szülésre is Dr. Vereczkey Attilát kértük fel – hiszen nem akartunk változtatni a jól bevált csapaton – teszi hozzá Iván. Nem tudom elmondani, mennyire hálásak vagyunk a doktor úrnak és a munkatársainak és tudjuk, hogy óriási szerencsénk is volt.
Bár Luca még csak pár hónapos, már most sokszor szóba kerül itthon, hogy jó lenne majd egy kistesó neki. Mindenképpen szeretnénk majd felhasználni a két lefagyasztott embriót, hogy Luca ne egykeként nőjön fel, és a nagycsaládról szóló terveinket legalább részben megvalósíthassuk.”
2016. Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet
A kép illusztráció.
