Minden lombikprogramot vállaló szülő története különleges, Lilla baba és édesanyja, Csilla története sem mindennapos. Csillát 26 évesen Hodgkin-lymphomával diagnosztizálták, így hosszú ideig az életéért küzdött. 20 kemoterápiával és sugárkezeléssel harcolt a betegséggel, végül csontvelő átültetésen esett át. 20 héten keresztül steril szobában, egyedül volt kénytelen megküzdeni a gyógyulásért, ekkor úgy emlékszik vissza, hogy a véradók tartották életben. Végül a kitartás meghozta a gyümölcsét, sikeresen visszanyerte egészségét, reprodukciós képességét azonban sajnos megviselte a hosszas kezelés. A második küzdelmet akkor kellett felvállalnia, amikor kiderült, hogy – vélhetően a kemo- és sugárterápia hatására – a lombikprogram az egyedüli esély számára a sikeres gyermekvállalásra. Számos konzultációt követően került a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetbe, ahol Vereczkey doktort választotta kezelőorvosának.

A képen: Dr. Vereczkey Attila, orvosigazgató, Nagy Viktória, főnővér és Lilla baba

„Vereczkey doktornak az életemért vagyok hálás, mert Lilla az életem legnagyobb kincse. Sosem felejtem el, amikor a visszaültetés után feküdtem a klinikán, és éreztem, hogy sikerülnie kell, mert a legjobb helyen vagyok. De nagyon kellett a bíztatás is és a lelki támogatás is. Amikor megtudtam, hogy babát várok életem legboldogabb pillanatát éltem át. Azonnal felhívtam a kispapát, és elmondtam neki a nagy örömhírt, hogy várandós vagyok, ő pedig apuka lesz.

A várandósság olyan volt számomra, mint egy nagy úszás egyik bójától a másikig. Sosem felejtem el, hogy október 21-én tudtam meg, hogy kislányt várok, nem lepett meg, éreztem, hogy lányom fog születni. Hatalmas boldogsággal töltött el, amikor nőtt a hasam. A mai napig fel tudom idézni, hogy amikor Lillácska november 5-én először megmozdult, az valami hihetetlenül különleges érzés volt számomra, mintha egy madárka verdesett volna a hasamban. Mikulás napján töltöttük be a 24. hetet, az volt a fő bója számomra, éreztem, hogy akkor már nagy baj nem lehet. Sikerült, amire mindig is vágytam, bár az orvosok korábban semmi esélyt nem adtak neki. Február 21-én született meg a déli harangszóra, amikor odahozták és először láttam megpusziltam, és elmondtam neki, hogy „anya szeret”. Kicsit korábban érkezett a várnál, 2120 grammal és 51 cm-el született, de 9/10-es Apgar-értékkel azonnal életrevaló baba volt.

Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy ahhoz a munkacsoporthoz kerültem, amely Magyarországon egyedüliként onkofertilitás programot indított, és elérhetővé tett egy speciális eljárást, amelynek segítségével talán én is megőrizhettem volna annak idején a termékenységem. A petefészekszövet-fagyasztás egy olyan lehetőség, amit mindenképpen érdemes kihasználnia annak, aki még kezelés előtt áll, hiszen a tudomány ma már csodákra képes, így a saját életünkért ma már nem kell feláldoznunk a reprodukciós készségünket, sőt arra is megvan az esély, hogy a sugár-és kemoterápia hatására nagy eséllyel károsodott hormonrendszerünk is visszaáll ennek az eljárásnak köszönhetően. Ha annak idején lett volna ilyen lehetőségem mindenképpen kihasználtam volna, és akkor talán természetes úton is születhetett volna kisbabám.

Lilla baba

A sok küzdelem ellenére végtelenül szerencsésnek érzem magam, Lilla csodálatos baba, mosolygós, kedves, mindenki imádja őt. A legjobb barátja a család kutyusa és az unokatestvére, nekem pedig a legfontosabb dolog az életemben. Annak ellenére, hogy éreztem, hogy sikerülni fog néha még mindig azt hiszem, hogy csak álmodom, még mindig alig merem elhinni, hogy velem ez megtörténhetett. Végtelenül hálás vagyok Vereczkey Doktornak és a Versys Clinics egész csapatának, hogy végig mellettem álltak és bíztattak engem, nélkülük nem lehetne itt életem legnagyobb boldogsága.”

Az onkofertilitás kutatási programról részletesebben itt olvashatnak az érdeklődők:

http://versysclinics.com/petefeszekszovet-fagyasztas-es-tarolas