Az elmúlt 3 évben, Thomas Smialek és felesége Sara, folyamatosan azon próbálkoztak, hogy végre megérkezzen a kisbaba, de sajnos ez idő alatt két vetélést és több sikertelen IVF kezelést is el kellett szenvedniük. Azonban az utolsó IVF különösen megterhelő volt a számukra.

Az anyagi megterhelés és a klinikára történő hosszú utazások mellett Thomas Smialek egyre inkább úgy érezte, hogy őt kihagyják, nem törődnek vele. „A doktor mindent a feleségemmel beszél át a kezelésekről és a következő lépésekről, én csak mellékszereplőnek érzem magam.” Emellett nagyon elveszettnek is érzi magát, nem igazán tudja, hogyan segítsen a feleségének a hormonok okozta hangulatváltozások alkalmával.

„A feleségem úgy érzi, hogy én nem vagyok tisztában azzal, hogy min megy keresztül. Pedig én nagyon vigyázok arra, nehogy megsértsem, de nem igazán tudom, mi lenne a jó módja annak, hogy a segítségére legyek.”

A meddőség kezelése azon orvosi területek egyike, amely inkább a nők problémáira és szükségleteire fókuszál. Talán azért alakult ez így, mert inkább a nők azok, akiknek el kell viselni a hormonkezelés okozta lelki és testi megpróbáltatásokat, és a sebészeti beavatkozásokat.

Szerencsére egyre inkább kezdik azonban felismeri azt, hogy a meddőség okozta lelki megpróbáltatásokkal a férfiak is küzdenek. Ők is meggyászolják a vetéléseket és a sikertelen IVF beavatkozásokat, aggódnak a kezelések költségei miatt, és ez csak fokozottabban van jelen, ha ők a meddők.

„Sajnos könnyen elfeledkezünk a férfiak szerepéről és érzéseiről az IVF folyamata során – mondja Sharon Covington, a Washingtoni Shady Grove Meddőségi Klinika pszichológiai osztályának vezetője. Mindenképpen arra buzdítom ezért őket, hogy aktívan vegyenek részt az orvosi találkozókon és hallassák a hangjukat, hiszen ők a hölgyekkel egyenlő arányban részesei a folyamatnak.”

„Alapból a férfiak inkább kívülállók a meddőségi kezelések során, és az a szerepük, hogy megtermékenyítsék a partnerüket, most a hálószobából átkerült a laboratóriumba. Ezen felül sajnos ki vannak hagyva a kezelési folyamatból is, mondja a pszichológus, hiszen általában a hölgyekkel közöljük az eredményeket, a férfiak tőlük kapnak csak hírt, és gyakran nem vonjuk őket a kezelés további terveinek átbeszélésébe sem, pedig ők is érintettek. Egyszer egy páciensem, akiknél többször is elvetélt az édesanya, elmesélte, hogy az volt az érzése, hogy a felesége és az orvos végigvonszolta őt a folyamaton, anélkül, hogy egyszer is megkérdezték volna a véleményét. El sem mondhatta, hogy ő egyáltalán szeretne- e egy újabb ciklusba belekezdeni.”

A lelki teher, amit a férfiak cipelnek.

Nemcsak az orvosok szentelnek kevés figyelmet a férfiaknak. A kutatók sem foglalkoztak igazán velük. Elenyésző azon kutatásoknak a száma, amelyek azt vizsgálnák, hogyan érinti érzelmileg a meddőség a férfiakat, hogyan viselik a kezeléseket, pedig azt tudjuk, hogy ők is küzdenek az érzéseikkel. Egy 2015-os elemzés, ami a Fertility and Sterility c. szakújságban jelent meg, azt találta, hogy míg a hölgyek 39%-a szenvedett depressziótól a vizsgált 18 hónapos meddőségi kezelési periódusban, férfi partnereik is legalább 15%-ban hasonló cipőben jártak.

Ezek az eredmények persze nem okozhatnak nagy meglepetést senkinek, hiszen a szakemberek jól látják, hogy mennyire megviseli a meddőség a párkapcsolatokat is. Egy 2014-es Dán kutatás szerint a sikertelen IVF kezelések után háromszor nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy pár útjai szétválnak.

Azok a férfiak, akiknél diagnosztizálták a meddőséget – az esetek felét pedig ők alkotják – pedig még inkább megszenvedték lelkileg ezt. Egy közelmúltban végzett kutatás, amelyben 274 meddő, kezelésen résztvevő férfit vizsgáltak, azt mutatta, hogy közülük 32 esetben diagnosztizáltak depressziót és 60%-uk klinikai értelemben is szorongott. Ezzel szemben mindössze 11% vett részt közülük tanácsadáson, és kevesebb, mint 25%-ukat tájékoztatták a meddőségi klinikák arról, hogy lehetőségük lenne ilyen tanácsadáson részt venni.

Egy brit kutató, aki 15, a témában érintett férfival folytatott beszélgetést, azt mondta, hogy a férfiak mindannyian érzelmileg, fizikailag és szociálisan is igen nehéz helyzetként határozták meg meddőségüket. Sokkhatásként élték meg, amikor állapotuk tudomásukra jutott, szégyenérzetük volt, és kevéssé érezték magukat férfinak mivel nem tudták megtermékenyíteni a párjukat.

„Shafali Talisa Arya, a Surrey Egyezetm szakembere elmondta, hogy kutatása során azt állapította meg, hogy a férfiak nemigen beszélnek a meddőséggel kapcsolatos érzelmeikről, még ma is sok a tabu, és stigmaként élik meg a férfimeddőséget. Egy férfi elmesélte, hogy esetükben vele volt probléma, és az orvos pedig a feleségével beszélte meg az őt érintő kérdéseket.”

A szakemberek kezdik bevonni a férfiakat is

Látszódnak annak már a jelei, hogy a meddőség terén a férfiak is megkapják a kellő figyelmet. Az ASRM (a Reprodukciós Medicina Amerikai Szövetsége) például a közelmúltban több olyan szemináriumot is tartott a terhesség elvesztésének és a férfimeddőségnek a témakörében, amely arra ösztönzi az orvosokat, hogy a férfiak által átélt érzelmeket is figyelembe vegyék.

„Lassú a folyamat, sajnos a legtöbb előadás a hölgyekkel kapcsolatos – mondja William Petok pszichiáter professzor, aki meddő férfiakkal foglalkozik.” Egy, az „elfeledett férfiakkal” foglalkozó írásában arra szólította fel a professzor az orvosokat, hogy osszanak meg az állapotuknak megfelelő edukációs anyagokat férfi pácienseikkel. „Természetes, hogy a férfiaknak nem ugyanazok a meddőséggel kapcsolatos érzéseik, mint a hölgyeknek, hiszen ők férfiként élik meg az eseményeket.”

A professzor arra szeretné a férfi hírességeket is buzdítani, hogy vállalják ők is nyíltan meddőségi problémájukat, és segítsenek abban, hogy ez a téma elfogadottabb legyen.

Az elmúlt időszakban voltak kísérletek arra is, hogy a férfiaknak támogatói csoportokat alakítsanak, de ezeket sajnos megfelelő számú érdeklődő hiányában nem tudták sokáig működtetni. Dr. Covington elmondta, hogy a vegyes csoportoknak nagyobb sikere volt. „ A férfiak azt mondják, hogy eljönnek támogatni a partnerüket, de amint több érintettel egy szobába kerülnek, örömmel veszik a lehetőségét annak, hogy a hozzájuk hasonló helyzetben levőkkel elbeszélgessenek.” A doktornő azt is elmondta, hogy tapasztalatai alapján a párterápiát inkább a férfiak kezdeményezik, és ez az a fórum, amikor kinyílnak. „Megható látni azt a hatalmas szomorúságot, erőtlenséget és kilátástalanságot, amit átélnek, és hogy mennyire nem tudják mit is kéne tenniük – teszi hozzá Dr. Covington.”

A bejegyzés elején említett pár férfitagja elmondta, hogy ő úgy tud megküzdeni a meddőség okozta érzelmi megterheléssel, hogy egy pozitív jövőképet vázol fel magának. Az úr felesége elmondta, hogy ő úgy érzi, a férje miatta próbálja erősnek mutatni magát. „A férfiak szerepe tradicionálisan egy megoldó szerep. A meddőség azonban egy olyan állapot, amellyel nem tudnak mit kezdeni, hiszen ezt nem tudják megoldani.” Thomas Smialek bevallotta, hogy vannak pillanatok, amikor nagyon feldúltnak érzi magát. Ilyen alkalom volt az is, amikor a 10 éves fiának el kellett mondania, hogy mégsem lesz nagytesó. „Ez nagyon szíven ütött – mondta”.

Dr. Süli Ágota, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetének pszichiátere hozzátette: „klinikai tapasztalatom hasonló a leírtakhoz. Minden pár lehetőséget kap nálunk arra, hogy együtt eljöjjenek egy pszicho-edukációs beszélgetésre, ahol a lombik folyamat alatti érzelmi és testi változásokat végig vesszük, feltehetik kérdéseiket, beszélhetnek vágyaikról, dilemmáikról a beavatkozásokkal kapcsolatosan. Sajnos a tapasztalat az, hogy kevesen veszik igénybe ezt a lehetőséget, és gyakran csak a nők jönnek el, arra hivatkozva, hogy a párjuk nem tud szabad időt szánni erre a beszélgetésre. Előfordul az is, hogy arra kérnek, külön beszélgessek el velük, mert együtt nehéz szembenézni a megélt kudarccal, azzal, hogy spontán nem lehet gyermekük, és segítséget kell kérniük. Előfordult már az is, hogy az ajtónál fordult vissza a férj, mert nem volt képes felvállalni a szorongását, reménytelenségét a párja jelenlétében a szakember előtt. Félt attól, hogy a negatív diagnózis megbélyegzi őt egy életre, és tönkre teszi a párkapcsolatát is. Nem ritka, hogy a férfi meddőségét titkolja a pár, és a hímivarsejt adományozással született gyermeket még a szűk családon belül is úgy mutatják be, hogy a nő magára vállalja a nehézségek okát, védve az apa férfiasságát, mely a kulturális hagyományok szerint a nemzőképességgel összefügg. Hangsúlyozni kell, hogy a gyermekvállalás közös feladat, kölcsönös egymásra figyelést igényel. A női testen történik a beavatkozások zöme, de a partner támogatása nélkül nagyon nehéz végig vinni sikeresen a lombik folyamatot. A férfiaknak is nehéz, amikor a vizsgáló ajtaja becsukódik előttük. Tapintatosnak kell lenniük a párjukkal, a lombikközpont személyzetével, nem panaszkodhatnak, nem félhetnek, mert az nem férfias.  Akkor mi a helyes viselkedés számukra? Legtöbbjük a távolmaradást választja kikerülve a nehézségeket, elhessegetve a negatív érzéseket, és egyedül maradva a kétségekkel.”

2017. Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet