Az első lombikbébi, Louis Brown 1978-as születéséig elképzelhetetlen volt, hogy egy női petesejt méhen kívül termékenyüljön meg, és így egészséges gyermek szülessen. A tudomány fejlődésével ma már lehetségessé vált az egyedülálló nők gyermekvállalása, azonban a technológiai feltételek mellett nem feledkezhetünk meg a pszichés háttérről sem. A kérdésről a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet két szakemberét, Dr. Süli Ágota pszichiáter-pszichoterapeutát, és Higi Vera pszichológust kérdeztük.

Az egyedülálló nők gyermekvállalása egy egészen speciális pszichés helyzetet jelent. Általában nem arról van szó, hogy bárki is tudatosan ilyen módon szeretne édesanyává válni, inkább arról szoktak beszámolni a gyermekre vágyó nők, hogy már évek óta nem jött létre olyan párkapcsolatuk, amelyikben bizalommal gyermeket vállaltak volna, és félnek, hogy termékeny éveik véget érnek. Ezekben a helyzetekben első ránézésre úgy tűnik, mintha az élet alakította volna így, de amikor körbejárjuk az elmúlt évek történéseit és elkezdjük feltárni a párkapcsolathoz fűződő viszonyt, többnyire fény derül a háttérben álló tudattalan pszichés folyamatokra.

Az egyik legfontosabb kérdés a bizalom, vagyis hogy a gyermekre vágyó nő képes-e megbízni partnerében, illetve olyan párt választ-e a magának, aki méltó a bizalomra? A „kapcsolati mintázat” alapjait a múltban érdemes kezelni, hiszen fontos információt hordozhat a szülők egymáshoz való viszonya, és az ebből leszűrt tanulságok is. Ennek oka, hogy gyermekkorunkban szinte még szűretlenül érnek minket az érzelmi hatások, és ahogy szüleink tudatosan megtanítanak minket beszélni, számolni, írni-olvasni, úgy viselkedésükkel, szavaikkal és tetteikkel arra a mintázatra is megtanítanak minket, hogy milyen férfi-nő kapcsolatban élni egymással. A szülői mintázatot észrevétlenül magunkba építjük, vagyis „introjektáljuk”, így kiépül bennünk egy összetett kép arról, hogy mit jelent egy kapcsolat és annak összes aspektusa.

Ezért is fontos az egyedülálló nők esetében szót ejteni arról, hogy mit jelentet számukra nőnek, anyának, feleségnek lenni, emellett azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy alapvetően egy „teljesítmény” alapú társadalomban élünk, így szüleink mintázata és a nők felé irányuló elvárások némiképp módosultak. Egyre többször találkozunk olyan – többnyire elsőszülött - nőkkel, akik a családjukban az „elsőszülött fiú” szerepét töltötték be. Ezek a kislányok szüleiktől akkor kapnak elismerést, ha teljesítményük kiemelkedő, ezért saját magukat is teljesítményük alapján kezdik megítélni. Felnőttkorba érve gyakran nagy karriert futnak be, ugyanakkor párkapcsolataikban többnyire nehezen adják át a gyeplőt, nem képesek betölteni a hagyományos női szerepet. Vágynak ugyan a gondoskodásra és egy erős férfira, de paradox módon nem érzik magukat biztonságban, ha nem ők irányítják a kapcsolatot.

Az elkötelezés iránti félelemhez hozzá tartozik, hogy a házasságok csaknem fele válással végződik. Válás után a nők sokszor átélik az elszakadás nehézségeit, hogy egyedül kell mindent megteremteniük, azonban azt is megélik, hogy képesek egyedül is megteremteni mindent, amire szükségük van. Félnek belemenni egy új kapcsolatba, hiszen a sérülés hosszan él bennük, félnek az esetleges elszakadás újabb traumájától. Ugyanakkor az a vágy, amit a teljes családban megjelentő szeretet, szülő-gyermek közötti bensőséges érzelmi kapcsolat jelent olyan erővel jelenik meg, amely arra ösztökéli őket, hogy egyedül is vállalják a szülői feladatokat, ráadásul az egyre későbbre tolódó gyermekvállalás miatt sokszor biológiai órájuk is sürgeti őket.

Mivel a reprodukciós technológia ma már nagyon fejlett, így spermadonáció segítségével a „férfi oldal” testi szinten pótolható, de az apai szerepet egy gyermek életében sem egy donor, sem az édesanya nem pótolhatja, ahogy egy gyermek sem tudja betölteni az édesanyja szerepében a párkapcsolat hiányából fakadó űrt. A születendő gyermek és a jövendőbeli édesanya pszichés egészséges szempontjából is jó arra törekedni, hogy lehetőleg egy apafigura is részt vegyen a gyermek nevelésében, ezért az egyedülálló nőknek a gyermekvállalás mellett érdemes akár terápiás keretek között is dolgozniuk azon, hogy megnyíljanak egy kiegyensúlyozott kapcsolat irányába.