Egy fiatal hölgy saját tapasztalatait osztotta meg a Huffingtonpost oldalán arról, hogy neki és a párjának mi segített abban, hogy megküzdjenek a meddőségi kezelések okozta lelki megterheléssel. Az eredeti cikk a következő linken olvasható: http://www.huffingtonpost.co.uk/lucy-peploe/ten-tips-on-surviving-inf_b_12081540.html

„Egy év sikertelen próbálkozás után a férjemmel elhatároztuk, hogy orvoshoz fordulunk. Hamar kiderült, hogy természetes úton nem lehet gyermekünk, a mesterséges megtermékenyítés az egyedüli lehetőség a számunkra.

Különböző kivizsgálások és orvosi találkozók után – találkoztunk meddőségi specialistával, genetikussal, urológussal – robbant a bomba: mindketten hordozói vagyunk a cisztás fibrózis nevű, örökletes genetikai betegségnek, amely a tüdőt, az emésztési rendszert és más szerveket is károsítja. Annak az esélye, hogy a születendő gyermekünk ebben a betegségben fog szenvedni 25%, tehát szükség van az IVF program során az embriók szűrésére, hogy megbizonyosodhassunk arról, hogy a születendő gyermekünk nem hordozza majd a cisztás fibrózist.

Az elmúlt 18 hónap egy érzelmi hullámvasút volt a számunkra. Nagyon komolyan megérintett bennünket már maga a meddőség ténye is, és ezt csak tetézte az, hogy genetikai betegséget is hordozunk. 

Az Egyesült Királyságban 8 párból átlagosan 1 küzd fogantatási nehézségekkel, mégis sokan titkolják ezt. Ha minden nyolcadik pár meddőségi problémákkal küzd, akkor miért nem beszélünk erről többet? Nem szabad tabuként kezelni a meddőséget! Ha csak egy párnak is segítünk a saját történetünkkel és tudják, hogy nincsenek egyedül, akkor már sokat tettünk ennek érdekében.   

A tabuk ledöntése és a remény ébresztése a célom az alábbi gondolatokkal, a hozzám hasonló helyzetben levő, nehezített fogantatással küzdők számára:

1 – Végezze mindenki el a házi feladatát!

Először is, tisztában kell lenni azzal, miről is van szó. 

A meddőségnek, mint minden orvosi területnek, megvan a saját nyelvezete. Olvasson mindenki utána ennek, és legyünk tisztában ezen kifejezések pontos tartalmával, jelentésével.

Nyugodtan kérdezzen mindenki az orvostól, jegyzeteljen, és ne féljen rákérdezni a miértekre sem, ha valami nem világos.

2 – Az érzelmek természetesek.

Jogában áll mindenkinek elérzékenyülni! A meddőséget megélni nagyon komoly kihívás, az ember számára egyfajta gyász. Sírjon, kiabáljon, de ne hagyja, hogy egy rossz nap miatt az egész élete elromoljon! Sok szép dolog van az életben, próbálja azokat is észrevenni!

Egy barátom mondta nekem, hogy választhatok: minden nap vörösre sírhatom a szemem, de meg is rázhatom magam, és küzdhetek tovább. Ez volt az a pillanat, amikor felfogtam, hogy csak én tudok segíteni magamnak abban, hogy folytassam – más nem fogja megtenni ezt helyettem.

3 – Ne feledd, a társad ugyanúgy küzd, mint te!

Bármi is áll a fogantatási nehézségeitek mögött, a társad veled együtt szenved és küzd. Szánjatok mindenképpen időt egymásra és beszélgessetek!

A célotok közös: együtt várjátok az éjszakai felkeléseket és a pelenkacseréket. Most van itt az ideje annak, hogy küzdjetek. Együtt erősebbek vagytok.

4- Nem kell mindig és mindenkinek elfogadni a tanácsait.

Az emberek nagyon akarnak segíteni, és a legtöbb tanács mögött igazi jó szándék áll, de rajtunk kívül senki sem ismerheti pontosan a mi helyzetünket. Ezért csak óvatosan a tanácsokkal!

5 – Beszélgessünk, nyíljunk meg.

Ellentmondásnak tűnhet a korábbiakkal, de higgyük el, sokan szeretnének segíteni. Ha úgy érezzük, az jól esne nekünk, akkor beszéljünk őszintén a barátokkal, a családdal, olyanokkal, akik hozzánk hasonló helyzetben vannak. Fontos hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül, és számíthatunk mások figyelmére.

Alakítsuk ki azt a kört, akikben feltétlenül megbízunk, akiknek a véleményére adunk, és akikre minden körülmények között számíthatunk. Ők lesznek azok, akik a legnehezebb időszakokban is támogatnak majd bennünket. 

6 –Erősítsük meg magunkat testileg és lelkileg.

Figyeljünk az étkezésünkre, megfelelő mennyiségű és minőségű ételt és italt fogyasszunk. A testedzés is elengedhetetlen, és ne feledkezzünk meg a lelkünk állapotáról sem, az legalább olyan fontos.

A változásoknak nem kell drasztikusnak lenniük. A cél az, hogy jól érezzük magunkat, és legyen erőnk megküzdeni a ránk váró fizikai és lelki kihívásokkal. 

7 – Ne zárkózzunk be!

Vannak olyan alkalmak, amikor a legjobb lenne elbújni a világ elől, és bezárkózni egy szobába a bánatunkkal. Semmire sem vágyunk kevésbé, mint hogy gyermekekkel, vagy kismamákkal találkozzunk. Nem kell persze mindig ilyen társaságba járnunk, de néha kényszeríteni kell magunkat arra, hogy emberek közé menjük. Látni fogjuk, hogy őszintén örülnek nekünk.

8 – A dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy szeretnénk.

Fogadjuk el, hogy a természet nem pikkel ránk, de a dolgok gyakran nem a mi elképzeléseink szerint alakulnak.

9 – Az élet nem áll meg!

Kezdetben úgy éreztem, az IVF miatt megáll az életem. Ennek nagyon komoly hatása volt a mentális állapotomra: nyugtalannak és szerencsétlennek éreztem magam. Nem láttam a kiutat. Idővel megértettem, hogy a dolgok jobbá válnak, és az élet megy tovább.  

Mindig szükség lesz áldozatokra, de a gyermekvállalás miatt nem kell mindent feladni. Tervezzünk és próbáljuk magunkat jól érezni – nem állhat meg az élet azért, mert gyermeket szeretnénk. 

10 – Nevessünk!

A férjemnek és nekem sok esetben segít a humor abban, hogy megküzdjünk a nehezebb pillanatokkal. Olyan sok komoly helyzettel és szomorúsággal kell szembesülnünk, hogy néha szükségünk van egy kis nevetésre, hogy folytatni tudjuk. Azok a pillanatok, amikor annyira nevetünk, hogy a könnyem is kicsordul, emlékeztetnek engem arra, hogy nem számít a sok injekció és a sok vesződség, csak az a lényeg, hogy szeretjük egymást. „