Magyarországon a PGD-A technológia alkalmazása évek óta szakmai viták kereszttüzében áll. Sajnos ezt a világszerte elterjedt eljárást hazánkban még orvosszakmai körökben is számos félreértés övezi. Klinikánkat több éve folyamatos támadások érik a PGD-A vizsgálat kapcsán.

Fontosnak tartjuk, hogy nyílt, előítéletektől mentes és a legfrissebb tudományos eredményeken alapuló szakmai vita induljon a preimplantációs genetikai vizsgálatokról és ne zárt ajtók mögött, egy testület neve mögé bújva hozzanak meg egy, a meddő párok számára kiemelten fontos döntést. A Humán Reprodukciós Bizottság és a Kormányhivatal nemcsak a meddőségi klinikákkal kell hogy elszámoljon a döntéséről, hanem a közel 250 ezer magyar meddő párral is.

A Versys Clinics továbbra is kiáll a PGD-A vizsgálat mellett és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ez a világszerte elterjedt, több mint 500.000 embrión alkalmazott, és bizonyítottan eredményes eljárás a magyar meddő párok számára továbbra is elérhető maradjon. Célunk az, hogy a lombikprogramban részt vevők Magyarországon továbbra is élhessenek a módszer nyújtotta lehetőséggel, hogy ne életképtelen, vagy súlyos genetikai rendellenességet hordozó, illetve bizonyosan vetéléshez vezető (aneuploid), hanem egészséges kromoszóma-számmal rendelkező (euploid) embriót ültessenek vissza az anyaméhbe.

Köszönjük pácienseinknek a támogatást és azt, hogy megosztják velünk és a hasonló helyzetben lévő párokkal a történetüket.

Enikő és András története:

„Történetünk 2013 februárjában kezdődött, amikor is kiderült, hogy több szervi probléma is akadályozza, hogy spontán fogantatás útján gyermekünk születhessen. Több operáció és számos vizsgálat után kiderült, az egyetlen lehetőségünk az IVF program maradt. Mivel ekkor már mindketten elmúlottunk 35 évesek, kerestük azt az intézményt, ahol a lehető legkorszerűbb módszereket és vizsgálatokat alkalmazzák. Nem vagyunk laikusak a témával kapcsolatban, orvos- egyetemi okleveles ápoló házaspár vagyunk. Így jutottunk el a Versys Klinikára vállalva az állami finanszírozás helyett, hogy ennek költségeit fizetjük. A döntésünk oka a jelenleg vitatott PGD-A vizsgálat lehetősége volt, mellyel éltünk is mindkét alkalommal.

A vizsgálatnak köszönhetjük, hogy ma egy egészséges kisfiút nevelünk és nem került visszaültetésre egy Turner- syndromás és egy Down- kóros embrió, illetve több halmozottan kromoszóma eltéréssel rendelkező embrió, ami a biztos sikertelenségbe és kudarcba vitt volna bennünket. Ma már tudom, hogy milyen érzés a sikertelen IVF utáni lelki állapot, higgyék el, ezt csak az tudja, aki átéli. Tudom, hogy milyen mámorító érzés a siker is ezzel kapcsolatban. Egy IVF útján fogant babára az ember sokkal jobban vigyáz a várandóság ideje alatt, mert tudja, hogy mennyit küzdöttek érte. Egy normál terhesség alatt is számtalan probléma, fejlődési rendellenesség előfordulhat, ami miatt mindkét szülő folyamatosan aggódik, tele van kétségekkel. Így volt ez nálunk is, de az érzés, hogy legalább a kromoszóma rendellenességekhez kötődő betegségektől nem kell tartanunk, nagyon megnyugtató volt.

Tudom ezt azért is, mert az élet megadott most egy spontán fogant babát is, aki jelenleg 16 hetes, és bármire hajlandó lennék, hogy tudjam, neki is rendben vannak a kromoszómái. Az IVF során alkalmazott PGD-A vizsgálat bennünket megnyugtatott, erőt és hitet adott, hogy lehet egészséges gyermekünk. Lelkileg is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma göndör kacaj tölti be az otthonunkat. Ha az orvostudomány megadta ennek a nagyszerű vizsgálatnak a lehetőségét, ráadásul nem az államkasszát terheli, akkor éljünk vele, és ne visszafelé fejlődjünk a többi országhoz képest.”

Éva és Attila története:

„A Versys klinikát, más intézetekben elvégzett, de többszöri sikertelen lombikbébi kísérlet után találtuk. A legfontosabb tényező számunkra a többi, hasonló területen tevékenykedő szervezethez képest magas sikeres beültetések aránya. Ennek biztosításához nyilvánvalóan arra volt szükség, hogy visszaültetés előtt, a megtermékenyített sejteket illetve embriókat ne csak optikai alapon vizsgálják, hanem ezen felül a Versysnél biztosított és a vita tárgyát képező technológia segítségével annál alaposabban. Számunkra így sikerült sokévi próbálkozás és több szerencsétlen baleset után, hogy idén tavasszal végre kislányunk születhetett.

Fontos megjegyezni, hogy hozzánk hasonló párok a lombikbébi programokban ugyan elvileg korlátlan alkalommal vehetnek részt, de a gyakorlatban ez igencsak véges számú alkalom a párok kora illetve a mentális és fizikai megterhelés miatt. Az anyagiakról nem is beszélve.

Mi a Versys által alkalmazott technológiát a szakterület fejlődésével szükségszerűen együtt járó tényezőnek tartjuk és értetlenül állunk az olyan ellenvélemények előtt, amelyek elvi különbséget tesznek ez illetve a más intézetek által alkalmazott, de egyébként azonos célú eljárások között. A különbség laikus szemmel elsősorban technikai, ami nagyban javítja az eljárások eredményességét. A mi esetünkben nincs ismert genetikai rendellenesség, ugyanakkor a korábbi próbálkozások sikertelenek maradtak. Erre magyarázatot a korábban próbált klinikákon nem próbáltak adni, ellenben az eljárások megismétlését javasolták.

Azon, hogy a korábbi beültetések sikertelenek maradtak, statisztikai alapon nem is kéne csodálkoznunk, hisz a lombikbébi beavatkozások többségükben sikertelenek. Másképp értékeljük esélyeinket persze ha magunkról van szó és irracionálisan magas várakozással tekintünk minden újabb próba elé, mely ha sikertelen, nagyon mély csalódást okoz. A Versys klinikán egyáltalán nem éreztük magunkat kísérleti alanyoknak, a helyzetünket nyíltan és hosszan elemeztük ellentétben a más intézetekben tapasztaltakkal. Az eljárásba végig betekintésünk volt, az orvosok és kollégáik is empátiával viseltettek irántunk. Tapasztalataink alapján ismét fel szeretnénk keresni a klinikát a következő években, hogy kislányunknak testvére születhessen.”