Aki részt vett már lombikbébi programban pontosan tudja, hogy vannak olyan időszakok, amelyek érzelmileg különösen megterhelőek. Ilyenkor a környezet segítő szándékkal többnyire azzal bíztatja a párt, hogy „ne is figyeljenek oda, majd jön magától”, vagy „koncentráljanak arra, hogy biztosan sikerül”, ami elsőre hasznosnak tűnő, de pszichésen kivitelezhetetlen elvárás. A lombikkal járó bizonytalanságot a pár és a környezet egyaránt nehezen viseli, ezért is kérnek egyre többen pszichés támogatást és felkészítést.

Higi Vera, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet pszichológusa éppen ezért összegyűjtötte azokat a praktikus tudnivalókat, amely azoknak a pároknak a visszajelzésén alapul, akik hozzá fordultak pszichés támogatásért a lombik program során.

Mit tehet a környezet a párért?

A pár baráti köre és családja sokak számára fontos támasz és lelki erőforrás, mások számára azonban súlyos hátráltató tényező is lehet. A párok beszámolója alapján a legtöbb, amit a környezet tehet, hogy a saját igényeiket és kíváncsiságukat félretéve az ő igényeiket helyezi az előtérbe a lombikprogram ideje alatt. A legjobb megoldás, ha közeli barátok, illetve családtagok egy alkalmas pillanatban rákérdeznek arra, hogy mi az, ami a párnak segítene, és biztosítják őket arról, hogy mellettük állnak, de nem fogják őket kéretlenül faggatni arról, hogy hol tart a program.

Ez azért is lényeges szempont, mivel sok lombik programban részt vevő pár úgy érzi, hogy a jóindulatú érdeklődés és a kéretlen tanácsok rendkívül megterhelőek, különösen igaz ez azokra az ismerősökre, akik saját – akár pozitív – tapasztalataikat próbálják elfogadtatni a más személyiségtípusba tartozó, még gyermekért küzdő párokkal. Ennek az ellenkezője is igaz lehet, hiszen a meddőségre társadalmunk gyakran ugyanolyan tanácstalansággal és zavarral reagál, mint a gyászra, ezért sokan inkább teljesen kerülik a témát. Ekkor sok pár úgy érzi, hogy problémájuk miatt kirekesztik őket, és ha nem jelzik a környezet felé elvárásaikat, akkor hosszú távon az elmagányosodás útjára léphetnek. A cél tehát a pár határainak tiszteletben tartása és annak ígérete, a támogató jelenlét biztosított akkor és annyira, amennyire a pár igényli.

Mit tehet a pár egymásért?

Nemcsak a környezet felelőssége a pár határainak tiszteletben tartása, hanem nekik is fontos részük van abban, hogy kommunikálják saját szükségleteiket. Sokan félnek felvállalni közeli barátaik, rokonaik előtt igényeiket, mert tartanak attól, hogy egy lelkileg még megterhelőbb konfliktust szülne egy ilyen konfrontáció. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy jóval nehezebb úgy elősegíteni és megélni egy új család születését, hogy a származási család folyamatosan helyet és figyelmet kér az érzelmileg amúgy is megterhelt pártól.

Konfliktusok nemcsak a környezet és a pár között, hanem a párkapcsolaton belül is megjelenhetnek. Ennek legfőbb oka, hogy a párkapcsolatban felmerülő eltérő igények és kommunikációs stílusok a lombikprogram során fokozottan megjelennek. A várakozással járó bizonytalanság óhatatlanul megnöveli a pszichés stresszt, a fokozott terhelés pedig a párkapcsolatban is megjelenik. Azok a párok, akik korábban meg tudták beszélni egymással a nehézségeket, képesek voltak felvállalni a vitákat és alkalmanként humorral tudták oldani a feszültséget várhatóan jobban meg tudnak küzdeni ezzel az élethelyzettel is, sőt akár még közelebb is kerülhetnek egymáshoz, néha azonban a helyzet nem ilyen egyszerű.

Különbségek férfiak és nők között

A lombik programban részt vevő nők sokszor akkor is észrevétlenül „felvállalják” a meddőséggel járó lelki terhet, ha a probléma alapvetően andrológiai jellegű. Ilyenkor számukra szinte minden pillanat, minden gondolat a gyermekvállalás körül forog. A férfiak ettől elmagányosodva érezhetik magukat egy – a fizikai valóságban még nem, vágyak szintén azonban nagyon is jelen lévő – harmadik miatt. Ekkor úgy észlelik, hogy ők maguk nem számítanak, a nők pedig úgy érezhetik, hogy érzelmileg nincs társuk a gyermekvállalásban, hiszen a párjuk nem nyitott arra, hogy megosszák velük lelki nehézségeiket.

Mindez egy bizonyos mértékig  teljesen természetes velejárója a folyamatnak és az azzal járó érzelmi hullámzásnak, de ha hosszú időn keresztül rányomja a bélyegét a párkapcsolatra, akkor érdemes szakember segítségét kérni. Ezt szerencsére egyre többen felismerik, hiszen sokszor számolnak be arról, hogy „éreztem, hogy már teljesen be vagyok szűkülve erre a témára, de egyszerűen nem tudtam mit tenni”. Ez egy olyan kiindulási helyzet, ahol a motiváció már megvan a változáshoz, vagyis az első és legfontosabb lépés már meg is történt.

Összegzés:

• A környezetnek érdemes figyelembe venni a pár kívánságait, de ha hosszú távon úgy érzik, hogy minden a gyermekvállalás körül forog és a pár elszeparálja önmagát, akkor ezt finoman vissza lehet jelezni.

• A párnak is nagy megkönnyebbülés, ha felismerik és felvállalják saját igényeiket. A konfrontáció elkerülhető, ha sikerül asszertívan megfogalmazni szükségleteiket, például:

 Túl intenzív érdeklődés esetén:

„Látom, hogy fontos Neked, hogy mi történik most velünk a lombik programban, de nagyon sokat tudnál segíteni, ha most egy ideig nem érdeklődnél, hanem engednéd, hogy magunktól meséljünk. Úgy érezzük, hogy most több térre lenne szükségünk, hogy a babára tudjunk koncentrálni. Tudsz nekünk ebben segíteni?”

 Ha a környezet nem érdeklődik:

„Biztos Neked is nehéz, hogy hogyan kezeld ezt a helyzetet, hidd el nekünk is az. Jól esne, ha tudnánk róla beszélgetni, hogy mit érzek. Nem tanácsra van szükségem, mert azt néha túl sokat is kapok, hanem nagyon sokat segítene, ha most egyszerűen csak végighall