A várva várt gyermek megérkezése után, sok lombikkezelésen résztvevő pár szembesül azzal, hogy mi legyen a fel nem használt és lefagyasztott embriókkal.
A kérdéssel minden évben foglalkoznia kell a pároknak akkor, amikor a klinikák levelet küldenek nekik arról, hogy rendelkezzenek a lefagyasztott embrióik további sorsáról. Dönteniük kell az embriók megsemmisítése, azok kutatási célra történő felajánlása, az embriódonáció, és aközött, hogy továbbra is a fagyasztva tárolást választják és kifizetik ennek díját.
Csak az Egyesült Államokban közel egy millió lefagyasztott embrió van. Egy 2005-ös kutatásban már felmerült a fel nem használt embriók sorsának a kérdése, és akkor a megkérdezett párok több mint 70%-a úgy nyilatkozott, hogy nem döntött még arról mi legyen ezekkel. Néhányan pusztán biológiai szövetként vagy genetikai/pszichológiai biztosítékként tekintettek az embriókra. Mások azonban élő entitásként gondolnak rájuk – virtuális gyermekekként, akiknek az érdekeit figyelembe kell venni ,és meg kell védeni a velük kapcsolatos döntésben.
„Dr. Anna Glezer, a San Francisco-i California Egyetem pszichiátere elmondta, hogy a reprodukciós medicina ámulatba ejtő fejlődésével, az IVF során sokkal több embrió keletkezik, mint korábban. Az ebből a bőségből fakadó választások, sok pár számára nagyon nehéz helyzetet teremtenek, és sokaknak segítségre, támogatásra van szükségük.”
Lányuk megszületése után Megan és Jay Khmelev-nek 8 embriója maradt. Megan két éven keresztül küzdött a bűntudattal, szomorúsággal és az aggodalommal, hogy mi legyen az embriók sorsa. A meddőségi kezelések kezdetekor még azt gondolta, hogy majd felajánlja kutatási célokra vagy más meddő pároknak a fel nem használt embriókat. A pár tudta, hogy nem szeretnének még nyolc gyermeket, de lányuk megszületése után, már nem tudták elképzelni, hogy így váljanak meg ezektől az embrióktól. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttek, hogy újabb IVF kezelésbe kezdenek és esélyt adnak az embrióknak. Több próbálkozáson mentek keresztül, amelyek egyikéből sem született gyermek. Megan elmondta, hogy örül annak, hogy esélyt tudott adni ezeknek az embrióknak és így nyugodtan tudja lezárni magában ezt a témát.
A szakértők szerint is egy nagyon komplikált folyamatról beszélünk, hiszen az IVF kezelések kezdetekor minden pár abban reménykedik, hogy sok embriójuk lesz és nem is gondolnak arra, hogyan fog megváltozni az ezzel kapcsolatos érzésük a gyermek megszületése után. Az 1980-as években, amikor a meddőségi klinikák elkezdték az embriók lefagyasztását, még nem állt rendelkezésre információ arról, hogy szülővé válásuk után hogyan gondolkodnak majd a párok a lefagyasztott embriókról. Most, több mint 30 évvel később, még mindig sok meddőségi szakember küzd azzal, hogyan segítse pácienseit ebben az igen megosztó kérdésben.
A legtöbb páciens arra panaszkodik, hogy az embriók fagyasztásának és tárolásának költségeiről kaptak ugyan tájékoztatást, de arról, hogy az embriók sorsáról való döntés milyen érzelmi megterhelést jelent majd nekik, sajnos nem nagyon esett szó. Ezt támasztja alá egy, a Fertility and Sterility c. szakfolyóiratban idén májusban megjelent cikk is: átlagosan a páciensek kevesebb, mint 50%-a elégedett azzal, amilyen tájékoztatást kap a kezelések során megmaradt embriók sorsáról való döntés érzelmi aspektusairól. Egy másik, a témában készült kutatás azt mutatja, hogy a támogatói csoportok sok estben nagy segítséget jelentenek a döntés meghozatalában a pároknak, hiszen itt olyanokkal is találkozhatnak, akik már végigjárták ezt a nehéz utat.
Dr. Süli Ágota, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet pszichiátere elmondta:
Amikor az IVF-re jelentkező párokat megkérdezem, hogy gondolkodtak-e arról mi legyen a lefagyasztott embriók sorsa, gyakran azt a választ kapom, hogy szeretnék, ha minél több embriót lefagyaszthatnának, mert ez egy biztosíték lenne a jövőre nézve. Ha nem sikerül elsőre a lombikprogram, akkor biztonságot ad, hogy próbálkozhatnak még. Ha sikerül, akkor jó tudni, hogy a későbbiekben még egy gyermek születésének az esélye is meg van. Ilyenkor csak a pozitív gondolatok jelennek meg, és így nagy reményekkel gondolnak a lefagyasztott embriókra. Nem gondolnak még ilyenkor arra, hogy mi lesz, ha mégsem lesz szükség további beavatkozásokra, és feleslegessé válnak az embriók. Amikor ez mégis bekövetkezik, akkor erős bűntudatot élnek meg, mert nehezen lehet elvonatkoztatni attól, hogy egy nem kívánt életkezdeményt megsemmisítsenek, vagy felajánlják másnak azt, ami belőlük fogant, már hozzájuk tartozik. Ez a gondolat teljesen ellentétes azzal, amit annyira akartak maguknak hosszú időn keresztül, így erős ambivalens érzelmeket kelt bennük. A ragaszkodás és elengedés dilemmáját kell átélniük, és az ebből adódó veszteségélményt feldolgozniuk. A lefagyasztott embriókról való döntést a pároknak kell meghozniuk, de a támogató család, a tudományos információk, és bizonyos esetekben a pszichoterápiás szakmai segítség könnyíteni tud ezen a problémán.
Dr. Vereczkey Attila a Versys Clinics orvosigazgatója hozzátette:
Az embriók fagyasztva tárolásával és későbbi felhasználásával kapcsolatosan minden esetben a korrekt és pontos tájékoztatásra törekszünk. A napi gyakorlat azonban nálunk is azt mutatja, hogy a tervezett számú baba megérkezése után, a páciensek számára a megmaradt, fagyasztva tárolt embriók jövőjével kapcsolatos döntések komoly érzelmi megterhelést jelentenek.
Az embriók adományozására is van lehetőség hazánkban. Ilyen esetben mindkét adományozó félnek írásban kell nyilatkoznia arról, hogy saját embriójáról lemond, és azokat átadja az arra rászorulóknak. Sok párnak tudnak így segíteni az adományozók, ám hazánkban sajnos csak kevesen választják ezt az utat.
2016 - Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet Kft.
A bejegyzés az alábbi cikk alapján készült:
