2002-ben házasodtunk össze a férjemmel. Azonnal szerettünk volna gyermeket, de egy év hiábavaló várakozás és néhány helyi vizsgálat után javasolták, hogy keressünk fel egy meddőségi klinikát. Szerencsénk volt, mert nagyon jó volt az orvosunk. A férjemet azonnal kivizsgálták és azt az eredményt kaptuk, hogy nincs élő spermiuma. Szinte hihetetlen volt számunkra. A férjem nem iszik, nem dohányzik, egész életében sportolt, soha életében semmilyen betegsége nem volt. A kapott eredmény ellenére nem dugtuk a fejünket a homokba, elmeséltük egy ismerős párnak, akik Vereczkey Doktor Urat ajánlották, a Nyírő Gyula Kórházban. Mi egyből őt kerestük fel 2003 októberében, tulajdonképpen a lesújtó eredmény után 3 héttel már ott voltunk.
A speciális vizsgálatok során kiderült, hogy van élő spermája a férjemnek, csak nagyon kevés a jó minőségű. Ez a hír reménnyel töltött el, talán mégis lehet vérszerinti kisbabánk. Nálam PCOS-t diagnosztizáltak és műtéti megoldást. A műtétre már egy hónap múlva sor került, melyet Vereczkey Doktor végzett. 2004 februárjában megtörtént az 1. lombik beültetés, ami sajnos nem járt sikerrel. A kötelező 3 hónap várakozás után ismét belevágtunk - és mivel nem volt fagyasztott embriónk - elölről kezdtünk mindent, de megint nem jártunk sikerrel.
Akkor ért a felismerés, hogy ez így sem olyan egyszerű. Nagyon nehéz időszak volt, de eldöntöttük, hogy megyünk előre, addig, amíg kisbabánk nem lesz. 2004 augusztusában fagyasztott beültetésem volt, ez volt a 3. beültetés. Egyáltalán nem bíztam benne, mégis 14 nap múlva megtudtuk életünk legjobb hírét: kisbabát várok. Néhány nap felhőtlen öröm után barnázgatni kezdtem, majd kórházba kerültem. 2 hét után haza jöhettem, de szigorúan feküdnöm kellett a második trimeszter betöltéséig. Ezt követően problémamentes terhességet hordtam végig. 2005-ben császármetszéssel, makkegészségesen világra jött Anna, 3350 grammal és 56 centivel. A császármetszést el sem tudtam képzelni másképp, mint hogy Vereczkey Doktor Úr végezze. Az örömünk leírhatatlan volt.
2007-ben elérkezettnek láttuk az időt, hogy Annának kistestvére szülessen. Ismét fagyasztott beültetésre került sor, amelyet Vereczkey Doktor végzett, de sajnos nem jártunk sikerrel.
Több fagyasztott embriónk nem volt, tehát stimulációval kellett volna kezdeni a következő programot. Húztuk, halasztottuk az időt, míg egyszer megtudtuk, hogy a Nyírő Gyula Kórház Meddőségi Centruma megszűnt, a Doktor Urat pedig szem elől tévesztettük.
A maradék TB támogatott lombikjainkat 2008-ban és 2010-ben stimulációval két különböző intézményben végeztettük. Az első helyen a nővérek stílusa lekezelő volt, az orvos nem ismerte a betegeket de azt gondoltuk, ezen nem múlhat. Sajnos sikertelen volt a beültetés és a rengeteg embrióból nem volt lefagyasztható minőségű. Újra intézetet váltottunk, ahol bekerültünk a tömeggyártásba. Se idő, se energia nem volt a betegekre, nem beszélve az orvos stílusáról. Jobbnak látta az ember lánya, ha meg se szólal, hagyja magát sodorni az árral. Sajnos itt sem jártunk sikerrel, viszont maradt 1 db fagyasztott embriónk. Egyik helyen sem végezték el a HYCOSY vizsgálatot, amire azért lett volna szükség esetemben, hogy megtudjuk, van-e valamilyen méhen belüli elváltozás, ami megakadályozná az embrió megtapadását.
2011-ben véletlenül találtam rá a Doktor Úrra és a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetre. Ekkor úgy gondoltuk, hogy azt az 1 db fagyasztott embriónkat csakis ő ültetheti be, hiszen ekkor már saját bőrömön tapasztaltam a különbségeket.
Amikor először jártunk a klinikán, olyan volt, mintha másik bolygón járnánk. A személyzet kedves volt, figyeltek ránk, volt idejük válaszolni a kérdéseinkre. Ezen kívül második alkalommal már megismertek minket. Vereczkey Doktorhoz régi ismerősként mentünk, hiszen 2003 óta a betegei voltunk. Ő nem akarta a beültetést friss HYCOSY vizsgálat nélkül, így hát kelletlenül, de beleegyeztem. Kiderült, hogy van egy méhpolipom, ami megakadályozhatja az embrió megtapadását. Lehet, hogy emiatt voltak sikertelenek az előző próbálkozások? Nem tudom.
Megint műtétre került sor. A méhpolip műtétem ambulánsan történt, nagyon gyorsan gyógyultam, másnap még óvatoskodtam, de semmilyen fájdalmat nem éreztem. Embriószállítást kértünk - mivel erre is van lehetőség a klinikán - és 2011 augusztusában megadtuk az utolsó esélyt egy kistestvérnek. Sajnos megint nem sikerült.
Úgy tekintettünk az elmúlt évekre, hogy lezárult, van egy egészséges kislányunk, éljük az életünket. Sokan a környezetünkből nem is értették, miért akarunk mi még egy gyereket, hiszen van már egy, minek ez a rengeteg macera.
2013 tavaszán az éves rutin vizsgálatra érkeztem a klinikára, de a Doktor Úrral folytatott nagyon pozitív beszélgetés után férjemmel együtt úgy jöttünk el, hogy megpróbáljuk még egyszer a lombikot. Egy utolsó utáni esélyt adunk magunknak, meg a születendő gyermekünknek. Én 38 éves voltam, férjem 39, az időnkbe tulajdonképpen még belefér, gondoltuk. A szükséges vizsgálatok júniusra készen voltak, de én húztam az időt. Mindig találtam valamilyen kifogást, miért halasztom. Végül az összesen 8. beültetés decemberben történt, és 2013. december 31-én tudtuk meg: újra babát várok.
Nehéz volt elhinni, mert újra barnázgattam, és féltem, nehogy baj történjen. Pihentem, amennyit tudtam, de ennek ellenére egyik pillanatról a másikra dőlt belőlem a vér. Nagyon megijedtünk, azonnal a helyi kórházba siettünk, rettegve, félelemmel tele, hogy az nem lehet, hogy ennyi volt, elveszítem Őt. A kórházban megvizsgáltak és azt mondták, a baba él, látható a szívműködése, de ott kellett maradnom. 4 nap múlva, még a kórházban ismét elöntött a vér, de a kisbabám ismét erősebbnek bizonyult. 2 hét múlva haza engedtek, de a barnásozás nem szűnt meg. 12 hétig feküdtem, közben hetente ellenőrzésre jártam a helyi kórházba, ott tanácsolta a kezelőorvosom azt, hogy ne utazzak Budapestre, túl messze van, ne kockáztassunk. A 12. héten felkeltem, minden panaszom megszűnt, boldogok voltunk. 3. nap ismét elöntött a vér, mentőt kellett hívnunk, ismét a helyi kórházba kerültem, ahol már ismerősként fogadtak. Ott már tisztán látszott, mi okozza a bajt, a méhlepény hozzáér a méhszájhoz. Újabb kórházi megfigyelés következett, majd otthon is feküdnöm kellett. Édesanyám segítsége nélkül nem tudtunk volna végig csinálni, hiszen a kislányunk, Anna 9 éves volt, neki nagy szüksége lett volna rám. De hála Anyukámnak, aki igyekezett mindent pótolni neki, engem maximálisan kiszolgált és nagyon várta a második unokáját. A 16. hétig feküdtem, amíg a méhlepény eltávolodott annyira a méhszájtól, hogy nem okozott problémát.
A továbbiakban minden rendben zajlott, majd 2014-ben, programozott császármetszéssel egészségesen megszületett Péter, 3450 gr-mal és 52 cm-rel. Határtalan volt az örömünk. Anyukám, aki velünk izgulta végig a terhességet illetve az elmúlt 12 évet, és támogatott mindenben, sajnos nem sokáig örülhetett velünk, Peti baba 6 hetes korában sajnos örökre itt hagyott minket.
Mindkét gyermekünket Vereczkey Doktor Úrnak köszönhetjük. Mind a kétszer ő segített abban, hogy sikerüljön a gyermekáldás, szakértelmével, pozitív életszemléletével, bíztató szavaival. Ha nem szánja ránk az idejét hogy beszélgessünk, biztos, hogy nem vágtunk volna újra bele. Kellett ehhez a múltban szerzett pozitív tapasztalat és a feltétlen bizalom.
Akiknek még nem sikerült, azt tanácsolom, hogy nem szabad feladni, és beragadni sem érdemes a rendszerbe. Ha nincs bizalom és hit, vagy bármi olyasmit tapasztalnak, ami nem tetszik, akkor váltani kell. Keressék meg azt a helyet, ahová jó érzés menni, amikor várják azt, hogy mehessenek.
A családunk így lett teljes, nem bánom a két gyerek közti majdnem 10 év korkülönbséget, bár nem így terveztem. Anna éli a kisiskolások mindennapi vidám életét, imádja a kistestvérét, akiért ő 1,5 éves kora óta kérlelt minket, és akit ő olyan nagyon várt. Élvezem Petivel az itthon töltött minden percet, órát és napot. Minden nap, amikor új dolgot csinál, könnyes lesz a szemem, szeretném megmutatni Anyukámnak, hogy milyen ügyes a kis unokája. Tudom, mennyire büszke lenne rá, hiszen Annát is imádta, ő volt a szeme fénye. Hiszem azt, hogy ez így volt elrendelve, hogy amikor ez a tragédia ért minket, legyen mibe kapaszkodni, adjon erőt, hitet és jövőképet ez a kisbaba: legyen erőnk továbblépni, és hinni a jövőben, abban hogy az élet szép.
