2013 tavaszán kezdődött ez a történet. Spontán teherbe estem a férjemtől. Nagyon örültünk, igaz nem volt tervezve a baba. Sajnos a hatodik héten nem fejlődött tovább. Egy befejező műtét véste az agyamba a 2013. június hatodikai dátumot.
Hónapokig nem tudtam magamhoz térni a történtek után. Nem értettem. Nem tudtam feldolgozni. De miért? Csak ez a lemez ismétlődött újra és újra a fejemben. Válasz persze nem érkezett. Ősszel ismét egy pozitív terhességi teszttel a kezemben röpködtem a házunkban. De a boldogságunk csak három napig tartott. Az akkori orvosom megállapítása szerint ez nem volt nagy baj. Ha ez csak eddig tartott ez nem volt más, mint egy biokémiai terhesség. Sokakkal fordul elő. Nem kell elkeseredni. Próbálkozzunk, majd összejön, mondta a doktor.
Szerintem nagy baj volt. Nekem előző házasságomból már van egy gyermekem, de a férjemnek még nincs gyermeke. És mindketten már 40 évesek vagyunk. Mi inkább a kivizsgálás mellett döntöttünk. A vizsgálatok szerint egészségesek voltunk. Én ennek nem örültem, mert úgy éreztem, hogy nem juthatunk előrébb ameddig nincs meg az ok. A kivizsgálás alatt többek között eljutottunk egy, a SOTE-n dolgozó genetikushoz is. Ő említette először, hogy ebben a korban már sajnos emelkedett a genetikai rendellenességek száma a sejtjeinkben. Azt ajánlotta, hogy próbáljuk meg inkább a lombik programot. A mi korunkban már nem érdemes várni. A fontos, hogy olyan helyre menjünk, ahol kiszűrik az embriók közül a kromoszóma számbeli rendellenességgel rendelkezőket. A statisztika alapján sajnos a 70-80% százaléka sérült a sejteknek így 40 év körül, mondta a doktor úr. Azt ajánlotta, hogy keressük fel a Versys klinikát. Ott csinálnak ilyen szűrést és akkor majd nem kell átélnünk, hogy egy esetleg Down kóros embriót ültetnek be, amit valószínűleg nem szeretnénk.
Így jutott el a Versys klinikára és meghallgattuk Vereckey doktor úr ajánlatát. Nagyon hálásak vagyunk annak az orvosnak, aki ajánlotta a klinikát. Köszönjük! Természetesen elmentünk másik lombik központba is. Kerestük a legjobbat. Az ország egyik legnagyobb meddőségi centrumában az érdeklődésre, hogy kiszűrik-e a kromoszóma számbeli rendellenességgel rendelkező embriókat, a válasz az volt, hogy természetesen nem. Igaz megmagyarázni nem tudta az orvos, hogy miért is természetes ez, csak az etikai bizottságról hadovált valamit. A kérdésemre pedig, hogy a saját feleségének a Versysnél megszűrt embriót vagy a náluk lutri embriót ültetné be, persze nem válaszolt. De nagyon dühösen nézett ránk, és annyit mondott: fizetés nélkül távozhatunk. A többi klinikát csak telefonon kerestem meg. A másik nagyobb Budapesti, meddőséggel is foglalkozó magánklinika asszisztense csaknem leharapta a fejemet a telefonon keresztül. Felháborodva mesélte, hogy hallottak ők is már erről a szörnyűségről. De náluk aztán nincs ilyen. Majd még mit nem, majd a szülő még a hajszínt is kiválasztja majd!? Itt adtam fel a telefonálgatást. Úgy döntöttünk, hogy ha fél évig nem jön össze otthon, akkor ismét felkeressük a Versys klinikát.
2015 januárjában kezdtük a lombik programot. Sajnos az elmúlt két év rendkívül megterhelő volt lelkileg számomra, és amikor ott álltunk a kapuban, én összeroppantam. A klinikán ajánlották, hogy keressem fel Süli Ágota doktornőt, aki pszichiáterként dolgozik a klinikán. Soha előtte át nem élt pánikrohamaimra gyorsan megoldást nyújtott. Ezúton is köszönöm a segítségét!
2015 március 13-án öt sejtet sikerült megtermékenyíteni a leszívást követően. Ebből az ötből csak kettő indult fejlődésnek, de szerencsére mindkettő fejlődött annyira, hogy vizsgálhatóak legyenek. Az ötödik napon lett volna a beültetés. De nem volt. Mindkét embrió sok kromoszóma-számbeli rendellenességgel rendelkezett. A férjem és a klinika dolgozói is nagyon el voltak keseredve. De én csak azt éreztem, hogy megmentettek egy biztos vetéléstől. Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire jól döntöttünk mikor ide jöttünk és nem máshová. Hiszen mind a kettő embriót felhelyezték volna bárhol az országban és csak 1-2 hónap múlva derült volna ki, hogy baj van.
A legborzasztóbb pedig az, hogy a gyermekekre vágyók nagy többsége sose hallott még arról, hogy van ilyen lehetőség. Remélem, sokakhoz eljut az információ és mind boldog szülők lehetünk.
Ildikó
